Még dideregve lépkedünk a macskaköveken, s bizony elfér még a télikabát is rajtunk. De hamarosan beköszönt a tavasz, s a vastag lepel alól mindenkinek ki kell bújnia. Várjuk hát, és fogadjuk széles mosollyal arcunkon, a meleg napsugárral és a rigók dallamával érkező évszakunkat.
Véget ért a Biblia éve, amelyet a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház hirdetett meg közösen a 2008-as esztendőre. Mindannyian a Szentírás olvasására, annak megismerésére buzdítottak bennünket.
A minap, miközben az utcákat róttam, hogy megkérdezzem a városlakók véleményét – kisebb-nagyobb sikerrel, de megszólaltak néhányan –, egy megkapó „interjút” készítettem. Egy idős nénit állítottam meg, azonban a kérdésem helyett, ő másra válaszolt. A kamera ugyan leállt, de még maradtam kicsit.
Ne ijedjen meg a kedves olvasó,csak az áthallás miatt idézem Babits egyik halhatatlan művének sorát,sőt verset sem kívánok írni,abból az egyszerű felismerésből,hogy nem tudok.
Viszont az evokáció épp' kapóra jött,hogy pórias gondolataimat némi irodalmi fennköltséggel fűszerezzem,és azt az önök szíves tudomására hozzam.
